Hát akkor itt is van az első interjú, amit nem mással készítettünk, mint Winston McCall-al, az ausztrál Parkway Drive énekesével. Szerintem őket nem nagyon kell bemutatni senkinek, mivel a jelenlegi metalcore színtér egyik éllovasáról van szó. Winston-nal a zenekar Hegyalja Fesztiválos koncertje előtt beszélgettünk.

A DVD:

Kezdjük először a DVD-vel. Hogy jött az ötlet, hogy csináltok egy DVD-t?

Igazából már a zenekar megalakulása óta kamerázunk, ahogy azt a DVD-n is látni lehet. Elkezdtünk tehát videózni és évekkel később azt vettük észre, hogy a zenekar még mindig működik, ami persze nekünk nagyon jó (nevet). Már akkor is úgy gondoltuk, hogy egyszer majd a felvételekkel kellene valamit csinálni és végül eljutottunk arra a pontra, mikor is megcsináltuk a DVD-t. Nagyon sok felvételünk volt, túlzottan sok, rengeteg mindent ki kellett vágni

Azóta is kameráztok a turnékon?

Igen, jelenleg épp a második DVD-hez vesszük fel az anyagot. Ha minden jól megy, akkor jövőre fog kijönni. Nem lesz olyan hosszú, mint az első, mivel most nem hét évet rögzítettünk, hanem csak egyet, viszont ez sokkal alaposabb lesz.

A koncertek rögzítésénél használtatok fejkamerákat. Kinek az ötlete volt a fejkamera?

Hát igazából nem nagyon tudom, azt hiszem valamelyikőnknek a bandából. Szörfös és body board-os DVD-ken láttuk, hogy használnak ilyet és úgy gondoltuk, hogy miért ne próbálhatnánk ki mi is. Az új DVD felvétele során főleg állványra szerelt kamerákat használtunk, szóval lesz néhány érdekes beállítás (nevet).

Miért pont a sydneyi show-t vettétek fel?

Abban az időben az volt a legjobb hely, ahol felvehettük. Nem volt a hely túl nagy, de túlzottan kicsi sem. Sok érdekes beállítást használhattunk, mivel két emeletes volt a hely. Nagyjából ezek miatt választottuk azt a helyet (nevet).

Deep Blue:

Az előző két albumotokon Adam D. (Killswitch Engage) volt a produceretek, viszont a Deep Blue-n már új producerrel dolgoztatok. Miért döntöttetek a váltás mellett?

Változnak a dolgok, ennyi. Valami olyat akartunk csinálni, ami új számunkra és új a stílus számára is. A Horizons óta nagyon sok zenekar jött ki olyan hangzású lemezekkel, amik hasonlítanak a Horizons hangzására, ezért valami mást akartunk csinálni.

Az új produceretek Joe Barresi lett, aki egy nagyon híres rock producer. Miért pont rá esett a választásotok?

Először meghallgattuk a munkáit és nagyon tetszett nekünk, amit hallottunk. Valaki olyannal akartunk dolgozni, akinek a hangzásvilága távol áll attól, amit szinte minden hasonló zenekar használ. Korábban semmi olyat nem csinált, ami hasonlított a mi hangzásunkra és emiatt nem volt a fejében egy kialakult kép, hogy milyennek kéne lennie az új album hangzásának. Csak hallgatta a zenénket és ha volt valami ötlete, azt megosztotta velünk.

Joe korábban főleg rock és punk zenekarokkal dolgozott. Emiatt nem volt nehéz vele együtt dolgozni? Könnyen megtaláltátok a közös hangot?

Joe hihetetlen volt. Pontosan úgy dolgozott, ahogy mi szerettük volna. Úgy mentünk oda, hogy nem nagyon tudtuk, mire számítsunk, de Joe zseniális volt. Nagyon boldogak vagyunk a végeredménnyel.

Az albumot hol és mennyi idő alatt vettétek fel?

Négy vagy öt hét alatt vettük fel. Nem tartott túl sok ideig felvenni a dalokat, viszont annál több ideig tartott megírni őket.

Az új album egy konceptalbum lett. Tudnál nekünk mesélni az albumon végigívelő történetről, koncepcióról?

Húúú, nem is tudom hol kezdjem (nevet). Egy ember történetét követi, aki ráébred arra, hogy az élet amit él nem a megfelelő út. Válaszokat keres és ennek során megjárja az óceán mélyét és visszatér a felszínre, hogy megtalálja a kérdéseire a választ. Tudom, ez lehet kicsit furán hangzik (nevet).

A Deep Blue-n közreműködik Brett a Bad Religion-ből és Marshall a Warriors-ból. Hogy jött az ötlet, hogy szerepeljenek az albumon és miért pont rájuk esett a választásotok?

Marshall és a Warriors régóta jóbarátaink. Nagyon régóta szeretem a zenéjüket és ők voltak az első zenekar, akikkel az USA-ban turnéztunk. Mindig is szerettem Marshall hangját, szerintem igazán egyedi, ahogy énekel. Amikor írtuk azt a számot úgy képzeltük el, hogy azon a részen egy igazán agresszív ének lesz és megpróbáltuk, hogy Marshall mit tud kezdeni vele. Igazán sok dühöt és egyéniséget vitt bele és végül nagyon jól megcsinálta.

Brett esetében egy új elemet akartunk rakni a zenénkbe, amit még eddig nem próbáltunk. A Bad Religion meg ugye az énekharmóniák és a punk üvöltések királya. Úgy gondoltuk próbáljuk ki, Brett amúgy is egy nagyon rendes srác.

Ő a kiadótok feje is nem?

Igen, igen ő. Brett meg imádta az ötletet, nagyon tetszett neki és nagyon jól meg is csinálta (nevet). Imádjuk a Bad Religion-t, ezért igazán nagy dolog volt számunkra, hogy a zenénket kombinálhattuk az övékkel.

Eddig mik a tapasztalataid, hogy fogadták a rajongók és a kritikusok az albumot?

Egyértelműen ezt az albumunkat fogadták a legjobban, aminek igazán örülök. Igazából nem az elismerésekért csinálunk lemezeket, hanem mert imádunk zenélni. Még mindig szeretjük a számokat élőben játszani és a koncerteken az emberek teljesen megőrülnek az újabb számokra.

Van bármilyen információd arról, hogy eddig körülbelül mennyi fogyott belőle?

Őszintén szólva nem nagyon. Ausztráliában aranylemez lett, ami azt hiszem 36 ezer eladott lemezt jelent. A többi eladási adatról viszont fogalmam sincs. Annyit vagyunk turnén, hogy nincs túl sok időnk ilyen dolgokkal foglalkozni (nevet).

Záró kérdések:

A DVD-n láttam, hogy nagy rajongói vagytok a különböző extrém sportoknak. Van esetleg egy közös kedvenc a zenekaron belül?

Minden sportot nagyon szeretünk, de a szörfözés az, amit mindannyian űzünk. Mikor lehetőségünk volt rá, hogy csináljunk egy új klippet, éppen Amerikában vagy talán Európában voltunk. Szeles volt az idő és nagyon hideg. Mind azon álmodoztunk, hogy jó lenne hazamenni a melegbe szörfözni egyet. Erre úgy döntöttünk, hogy ha már hazamenni nem tudunk, elmegyünk szörfözni és csinálunk belőle egy klippet (nevet). Amúgy minden deszkás sportot szeretünk, a gördeszkázást és a snowboardozást is. Viszont a tengerparton élünk, így a szörf a kedvencünk (nevet).

Szintén a DVD-n mondta Ben, a dobosotok, hogy profi body board-os voltál. El tudnád mondani, hogy mi is az a body board-ozás?

Annyi a különbség, hogy amíg a szörfösök állnak a deszkán én fekszem rajta és jó vagyok abban, amit csinálok (nevet). A DVD-n aki fekszik a deszkán és a szaltókat csinálja az én vagyok. A többiek állnak a deszkán. Csak ennyi a különbség. Ez is a hullámok meglovagolásának egy módja. A lényeg mindkét esetben, hogy legyenek hullámok (nevet).

Miért hagytad abba a profi szintű body board-ozást? A zenekar miatt?

Igazából nem is hagytam abba. Tulajdonképpen nem is voltam profi, mert nem ez volt a munkám vagy ilyesmi. Egyszerűen csak szerettem csinálni. A zenekar viszont nagyon jó buli. A sok utazás, a zenélés. Nehezen tudnék választani (nevet). Ha viszont nem lennék a zenekarban, akkor kevesebbet tudnék szörfözni, mivel dolgoznom kellene.

Most játszotok negyedszerre Magyarországon. Számodra melyik volt a legemlékezetesebb magyarországi Parkway koncert?

Azt hiszem, az, mikor utoljára 2-3 éve játszottunk itt a Never Say Die turné keretében. Nagyon is frusztrál, hogy ilyen régóta nem játszottunk itt, mivel nagyon szeretjük a magyarországi koncerteket és Budapestet is. Az utolsó buli azon a hajón eszméletlen volt. Emlékszem a bejáratnál elég jeges volt a padló és a turnémenedzserünk jól seggre is ült (nevet). A DVD-n is van pár felvétel a buliról.

Melyik országban szerettek a legjobban játszani? Hol vannak a legjobb Parkway rajongók?

Fúúú, hát elég nehéz kérdés (nevet). Igazából nincs olyan hely, ahol nem szeretünk játszani. Elég nehéz lenne választani, hogy hol szeretünk a legjobban. Ez az utolsó Európa-turné is eszméletlen volt. Mindenhol nagyon jó játszani (nevet).

A több videón is láttam, hogy Luke, az egyik gitárosotok tolószékben gitározik a koncerteken. Mi történt vele, hogy tolószékbe kényszerült?

Eltörte a lábát.

Szörfözés?

Igen, igen (nevet). Ez előtt a turné előtt csináltunk egy turnét Ausztráliában és a turné kezdete előtt egy nappal eltörte a lábát. Már majdnem teljesen rendbejött, de fél óránál tovább nem tud a lábán állni.

Akkor ma is tolószékben fog játszani?

Igen, minden este tolószékben játszik. Már rá tud állni, de csak napi fél órát.

Nem nehéz neki tolószékben játszani?

Nem, kifejezetten egyszerű. Az egyik lába fel van támasztva, a másikkal meg tolja magát (mutatja a lábával). Már nem is emlékszem milyen az, amikor nem tolószékben játszik (nevet).

Egy videointerjúban láttam, hogy van egy Waffle House tetoválásod, amire nagyon büszke vagy.

Óóó igen, a Waffle House (nevet).

El tudnád nekünk mondani, hogy mi az a Waffle House?

Egy amerikai gyorsétterem.

Olyasmi, mint a McDonald's?

Nem, sokkal, sokkal, sokkal, sokkal rosszabb. Sokkal rosszabb (nevet). Palacsintát meg tojásrántottát árulnak. Leginkább a déli államokban van. A szakácsok főleg volt elítéltek, meg kövér bajszos nők (nevet). Egész nap nyitva van, így koncertek után hajnali három körül mindig megállunk és veszünk pár gofrit. Öt dollárért kapsz egy csomó rossz kaját. Luke, a tolószékes gitárosunk és Johnson, a merch guy-unk is imádja. Mindhármunknak van Waffle House tetoválása is. Viszont mindhármunknak más (mutatja a Waffle House tetoválását). Az út mentén álló hirdetőtáblákból mindig hiányzik vagy ki van égve egy betű, ezért mindannyiunk tetoválásán más betű van kiégve (nevet).

Azt is láttam az interjúban, hogy van egy Captain McCallister (a Simpson család egyik szereplője) tetoválásod.

Ó igen, a Waffle House mellett (nevet).

Van esetleg kedvenc karaktered?

Captain McCallister-t nagyon bírom. Tudom klisésen hangzik, de szerintem a Simpsons-ban vannak a valaha csinált legjobb karakterek. Imádom a Simpsons-t (nevet).

Ha jól tudom, akkor straight edge vagy. Mióta vagy straight edge és miért döntöttél emellett az életvitel mellett? Mit jelent számodra a straight edge?

Azt hiszem 9-10 éve, de nem emlékszem pontosan. Mi van most? 2011?

Igen.

Igen, akkor 10 éve. Nem tudom, hogy magyarázzam el. Nem gondoltam folyamatosan arra, hogy straight edge-nek kell lennem, straight edge-nek kell lennem. Egyszerűen ez vagyok én. Mikor fiatalabb voltam, ittam alkoholt egy-két évig. De számomra az nagyon idegen volt, ezért straight edge lettem. Nekem ez a normális.

Egyszerűen csak nem szeretsz inni.

Igen, pontosan. Minden ember más. Nem vagyok az az ember, aki folyton azt mondogatja, hogy mindenkinek straight edge-nek kell lennie. Számomra sose volt nehéz, hogy nem ihattam vagy dohányozhattam. Sose éreztem úgy, hogy nem kellene straight edge-nek lennem. Egyszerűen így vagyok boldog (nevet).

A zenekarban viszont nem mindenki straight edge igaz?

Nem, csak a dobos meg én vagyunk azok.

A többiek amúgy szoktak inni? Vagy rájuk se jellemző?

Igen, Jeff (az egyik gitáros), néha el is szokott ázni. De amúgy nem vagyunk egy piálós vagy party zenekar. Ők is csak különleges alkalmakkor, évente párszor szoktak inni. De ez az egész nem nagyon fér össze a turnézással. Azért zenélünk, mert élvezzük az élményt. Nem látom értelmét annak, hogy totál részegen koncertezzünk.

Hát igen, eléggé nehéz is lenne teljesen elázva játszani.

Igen. Most ki akar hónapokon át részeg lenni? Gyönyörű helyeken jár az ember, olyanokon, mint például a mai. Süt a nap, itt a folyó, gyönyörű az egész vidék. Megbocsájthatatlan lenne, ha másnap ezekre nem emlékeznénk, csak különböző hallucinációkra meg ilyenekre (nevet).

Üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Bocsi, hogy már olyan régóta nem játszottunk itt (nevet). Az országotok gyönyörű. Hamarosan vissza fogunk térni (Winston az interjú után azt mondta, hogy valószínűleg februárban). Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, mire visszajöttünk, tényleg nagyon sajnálom. Mi próbálkoztunk, de valami mindig közbejött.

Nagy köszönet Horváth Máténak és a Skalar Music Hungary csapatának, hogy lehetővé tették az interjú elkészítését!