Keep It Alive

2006-ban a Boysetsfire tagjai úgy döntöttek, hogy befejezik a közös zenélést. Szerencsére ezen döntésüket igen hamar felülírták. 2010 végén bejelentették, hogy újjáalakultak, a bejelentést pedig koncertek sora és egy Európa-turné követett. Nathan Gray-el, a zenekar énekesével a turné Budapesti állomásán beszélgettünk többek között az újjáalakulásról, a jövőbeni tervekről és még sok minden másról.

ÚJJÁALAKULÁS:

Először is kezdjük azzal, hogy 2006-ban miért döntöttetek úgy, hogy feloszlatjátok a zenekart?

Hát akkor már 12-13 éve volt együtt a zenekar. Szükségünk volt egy kis szünetre különböző okok miatt. Az első ok: át kellett gondolnunk, hogy mit is akarunk csinálni és kellett egy kis szünetet tartanunk. Úgy érzem az üzlet és egyéb dolgok kicsit felülkerekedtek rajtunk és feszültséget, súrlódásokat generáltak. Meg kellett állnunk egy kicsit és rá kellett ébrednünk, hogy mi barátok vagyunk és ez nem az üzletről, hanem a barátságról szól. Ezért szünetet tartottunk egy kis időre és csak barátokként lógtunk együtt, lazultunk. Voltak különböző projektjeink. Én zenéltem, a többiek dolgoztak, a családjukkal voltak. Szóval kivettünk egy kis szabadságot. Egyszer csak minden nyugis lett. Visszatértünk, újra összeálltunk. Eldöntöttük, hogy újrakezdjük, de teljesen más hozzáállással. Több szórakozással, kevesebb üzlettel, kevesebb tervezgetéssel. Inkább csak megyünk és jól érezzük magunkat.

Ki tudnád kicsit részletesebben fejteni, hogy hogyan jött az újjáalakulás ötlete?

Szép lassan, lépésről-lépésre. Lassanként mindannyian újból csinálni akartuk a zenekart. Matt, a dobosunk kezdte az egészet, övé volt a kezdőlökés és én voltam a legutolsó, aki belement a dologba. Azt mondtam nem, nem fogom csinálni (nevet). Majd elértünk egy pontra, amikor már tényleg mindenki csinálni akarta. Végül azt mondtam, hogy jól van, akkor csináljuk, jó lesz ez. Azt hiszem elértünk arra a pontra, amikor már rendesen tudjuk csinálni a zenekart.

Miért nem akartad az újjáalakulást?

Túl korainak tartottam. Aggódtam, hogy furcsállni fogják. Egy nagy kijelentést tettünk arról, hogy vége a zenekarnak. Ha pedig egy nagy kijelentést teszel és a következő évben pedig visszatértek, az kicsit hülyén veszi ki magát. Szóval kellett egy kis idő, mielőtt újra belevetettük magunkat a dologba. Az eltelt idő elég volt és úgy döntöttünk mehet, eleget vártunk, csináljuk.

Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok a rajongóktól az újjáalakulással kapcsolatban?

Eddig csak pozitívat. Szerintem ez remek. Úgy értem nem is vártam mást, de nem számítottam ilyen elképesztő reakciókra, mint amiket kaptunk Ez csodálatos! Kíváncsi vagyok, hogy a többi rajongónk hogyan fogja fogadni.

Mik a tapasztalataitok, a feloszlás óta nőt vagy csökkent a rajongóitok száma? Vannak új rajongóitok?

Úgy gondolom, ha folyamatosan turnézol, mindig nagyon sok ember jön el a koncertekre. Nem hiszem, hogy nagyon csökkent volna, mivel a legtöbb bulink telt házas volt. De úgy gondolom, van egy alap rajongótáborunk, akik nagyon szenvedélyesek és elszántak a zenekarral kapcsolatban. Őszintén szólva nem tudom, hogy valójában nőtt vagy csökkent e.

Mik a jövőbeli terveitek a zenekarral?

Egyelőre nincs semmi tervünk. Csak ez a turné, utána hazamegyünk hat hétre, utána ismét turnézunk egy kicsit. Aztán meglátjuk mi lesz. A számírást és a hasonlókat félretesszük egy picit és várunk, míg a dolog magától jönni fog. Feltéve ha jönni fog egyáltalán.

Szóval akkor nem készültök új albummal?

Talán. Nem nagyon tervezünk most semmit. De lehet, hogy két nap múlva majd azt mondjuk, hogy “ Basszus, ez egy jó szám! Gyerünk!”. Érted mire gondolok? Viszont most egyelőre hagyjuk, hogy természetesen menjenek a dolgok, nem erőltetünk semmit. Általában ha az ember kitűz egy kiadási dátumot vagy csinál egy tervet, akkor erőlteti a dolgot. Most hagyjuk, hogy természetesen menjen minden.

MAGYARORSZÁGI KONCERTEK:

Már sokszor jártatok Magyarországon. Melyik volt a kedvenc magyarországi koncerted?

A bulik mindig különbözőek voltak (nevet). Épp kint beszéltük (Jakab) Zolival (Newborn, Bridge To Solace), aki sok koncertet szervezett már nekünk, hogy mindig valami furcsa dolog történt (nevet).

Legutóbb pl. beteg voltál, ha jól emlékszem.

Igen, beteg voltam és lila volt a szám. Bevettem a gyógyszereket és azok az egész számat lilára festették. Azt hiszem mind jó volt. Szerintem nem tudnék választani. Nyilvánvalóan legutóbb kicsit durva volt, mivel beteg voltam, de ettől még hatalmas volt a buli. Nem hiszem, hogy kitudnék emelni egyet.

Ezek szerint jó volt a közönség.

Igen, abszolút! A rajongók mindig nagyon szenvedélyesen szeretik a zenekart vagy szenvedélyesen utálják. Nekünk mindkettő nagyon szórakoztató (nevet)!

Kötöttetek esetleg tartósabb barátságot magyar zenekarokkal vagy koncertszervezőkkel?

Zoli szervezett nekünk koncerteket. Ő egy nagyon jó barát. Szervezett bulikat a Casting out–nak, a másik zenekaromnak is. Zoli az egyetlen ember Magyarországon, akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Nagyszerű srác! De ahogy már mondtam, akárhányszor jövünk, mindig történik valami érdekes. Mindig kötünk barátságokat és nagyon érdekes beszélgetésekbe bonyolódunk (nevet).

Zoli sok zenekarral jóban van, sok koncertet szervez.

Igen, ő minden szempontból nagyon jó barát. Beillik közénk minden szempontból. Egy teljesen hétköznapi srác, olyan, mint mi.

UTOLSÓ KÉT LEMEZ:

Sok helyen olvastam, hogy nem nagyon szeretsz visszaemlékezni a Tomorrow Come Today körüli időszakra. El tudnád mondani, hogy mi ennek az oka?

Túl sok szabály és túl sok korlátozás. Túl sok harc a kiadónkkal. Amúgy a dalok nagyszerűek lettek. Úgy gondolom, hogy a kiadó egy kicsit kifacsarta a dalokat, mi pedig hagytuk, hogy kifacsarják őket. Kevesebb ráhatásunk volt a dologra, mint amennyinek lennie kellett volna. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy jók lettek a dalok, az egész megvalósítása viszont borzalmas volt. A kiadónak és a producernek is túl sok beleszólása volt a dolgokba és nem jó értelemben. Úgy érzem, hogy a Plague Years-nél - ami a következő albumunk volt – a producernek sokkal több beleszólása volt a dolgokba és a végeredmény még is jó lett. A Tomorrow Come Today esetében viszont nem volt meg a szükséges atmoszféra és emiatt nagyon nehéz dolgunk volt. Utólag meghallgatva viszont kifejezetten tetszenek a rajta lévő dalok. Néhányat még most is játszunk élőben. Jobban szeretem őket élőben és remélem, hogy párat majd újból felvehetünk. Ott van például az Eviction Article. Utáltam azt a számot. Most viszont játsszuk élőben és imádom (nevet). Ma este is fogjuk játszani.

Az lesz az első dal a koncerten, igaz?

Igen, az lesz első és imádom azt a dalt. Csak azt kívánom, bárcsak újra felvehetnénk (nevet)!

Úgy tapasztaltam, hogy az utolsó albumotok eléggé megosztotta az embereket. Egy részük úgy gondolja, hogy nagyon eltávolodtatok attól, ami kezdetben volt a Boysetsfire, míg mások szerint zeneileg egy új szintre léptetek. Mi a véleményed erről?

Ezt nem azért mondom, hogy magamat vagy a zenekar valamelyik másik tagját fényezzem, de szerintem ez volt a legkreatívabb dolog, amit valaha csináltunk. Bárki, aki máshogy gondolja, az nem hallotta a lemezt (nevet). Nagyon határozott véleményem van erről az albumról. Bementem felénekelni a részemet és úgy éreztem, hogy jól végeztem a dolgomat. De nem úgy, hogy “ Oh elképesztő vagyok!”, hanem úgy gondoltam, hogy az emberek akikkel együtt dolgozom elképesztőek. Először is hihetetlen volt az idő amit eltöltöttünk a rögzítésével. Úgy gondolom nagyon hasonlít a The Day The Sun Went Out albumra. A The Day The Sun Went Out egy nagyon egyedi lemez volt amikor kijött. Voltak rajta lassú számok, közepes tempójú rock számok és keményebb dalok is, mind egy lemezen. Ebben volt a The Plague Years ugyanolyan. Ugyanolyan, csak még furcsább (nevet). Idősebbek lettünk, kreatívabban akartuk csinálni a dolgokat. A Day The Sun Went Out egy bemutatkozó album volt, de a változatosság azon is ott volt. Örülten különböző számok voltak rajta, a Plague Years-en a dalok pedig még őrültebben különbözőek lettek (nevet), ami nagyon szórakoztató volt számunkra. Kísérletezhettünk a határainkkal. Semmiféle formát nem követtünk, mint más zenekarok. Ugyanúgy ott van a lemezen a Walk Astray, mint a Déjá Coup. Ezt imádom ebben a zenekarban, hogy sohasem unatkozom (nevet).

A Misery Index-en nagyon sok más zenei stílusból merítettetek. Még mindig hardcore zenekarnak tartjátok magatokat? Vagy már túlnőttetek ezen stílus keretein?

Igen! Úgy gondolom, hogy ez az a stílus, ami felemelt minket. Érted mire gondolok? Mondjuk kicsit kiábrándultunk a hardcore színtérből a sok szarság miatt, ami néha szokott menni. A sok hülyeség, hátba szúrás meg az “ Én a gépem előtt ülök és ti srácok meg szarok vagytok!” mentalitás és a hasonló baromságok. Tudod mire gondolok. “ Csak a gépemen keresztül tudok kommunikálni és ti szar arcok vagytok!”. Az ilyen emberek sosem állnak eléd szemtől-szemben. Mikor bekerültünk a hardcore színtérbe, a hardcore nagyon sokszínű volt. Úgy értem annyi különböző dolog volt és ez senkit sem zavart. Például lehetett egy alapvetően feltörekvő pop zenekarod, de mivel benne voltatok a színtérben, onnantól kezdve hardcore zenekar voltatok. Vagy lehetett country zenekarod, de mivel benne voltatok a színtérben, ezért hardcore zenekar lettetek. Érted mit mondok. Ez az, amiért hardcore-nak hívják a hardcore-t. De manapság az emberek nagyon ragaszkodnak a beskatulyázáshoz. Ha nem tartozol bele valamelyik kategóriájukba, akkor szerintük egy idióta vagy. A hardcore mára nagyon konzervatív lett, pedig liberálisnak és nyitottnak kellene lennie. Ezért van az, hogy ha kreatív akarsz lenni, akkor nagy kiadós zenekarnak kell lennetek. Tudom, hogy ez elég furán hangzik. De a hardcore mára nagyon konzervatív lett. Ezért van az, hogy sok nagy kiadós rockzenekar valamelyik volt hardcore zenekar tagjaiból áll. Ez elég nagy hülyeség így, de sajnos ez a nagy helyzet (nevet). A lényeg, hogy hardcore zenekarként indultunk és most is annak tartom magunkat.

A hardcore nem arról szól, hogy milyen zenét játszol, hanem szívből jön.

Igen, abszolút! Ez az, ahonnan jön, ahol kezdődött. A szívről szól, a szenvedélyről, ami mögötte áll. Ahogy mondtam, teljesen mindegy, hogy milyen stílusú a zenekarod, lehettek hardcore banda. A hardcore egy mindenek felett álló kategória, ami magába foglalja a szívet, a szenvedélyt, az elszántságot. Semmi köze ahhoz, hogy milyen stílusú zenét játszol vagy hogy milyenre vágatod a hajad. Ezért volt nagyon jó, amikor az H2O kijött azzal a számmal. What Happened To Passion vagy mi volt a címe?

A What Happened?-re gondolsz?

Igen, igen! Amikor kijött, mondtam magamban, hogy “Ez az, végre valaki megcsinálta!”. Ráadásul még fülbemászó is a dal (nevet)!

Mit gondolsz, melyik a legjobb Boysetsfire album? Melyik a kedvenced?

Azt kell, hogy mondjam, hogy a Misery Index. Az After The Eulogy-val és a The Day The Sun Went Out-al elég magasra raktuk a mércét magunknak. Viszont úgy gondolom, hogy a Misery Index a legjobb, mert ez az utolsó album, amit készítettünk és ez volt az egyik legfelszabadultabb élményünk. Az elején volt egy basszusgitárosunk, akivel nem nagyon jöttünk ki. Elég szűk látókörű volt. Az előző kiadónk is nagyon szűk látókörű volt. Utána viszont jött a Misery Index, ami nagyon változatos lett. Azt csináltuk, amit szerettünk volna és nem hagytuk, hogy bárki is beleszóljon a dolgokba. Nagyon felszabadító és pozitív élmény volt. Mindig védem ezt a lemezt, mert ha valaki rosszat mond rá, az olyan, mintha a családomat szidná (nevet). Nagyon fontos nekem, egy hihetetlenül felszabadító élmény volt.

Elég sok kiadótok volt már, többek között a Victory és a Deathwish. Melyikkel voltatok eddig leginkább megelégedve?

Úgy gondolom, hogy az Equal Vision-nel. Nem csak azért, mert ők adták ki a legutóbbi lemezünket, amiről köztudott, hogy imádom (nevet). Hanem azért is, mert ők voltak az egyetlen kiadó, akik nem vertek át minket (nevet). Rendes srácok nagyon! Persze velük is voltak összezördüléseink, mint bármelyik korábbi kiadónkkal, viszont egyedül rájuk tekintek barátokként. A korábbi kiadóinkról ezt nem tudom elmondani.

NÉZETEK:

Azt tapasztalom, hogy sok ember úgy gondolja, hogy ti egy szélsőséges kommunista zenekar vagytok. Viszont ez szerintem elég nagy tévedés. El tudnád mondani nekünk, hogy a baloldali nézetek és a kommunizmus mit is jelent számodra?

Nagyon rossz a megítélésünk. Minden interjúban – ez csak Magyarországra jellemző – két kérdést tesznek fel: a kommunistásat és hogy hol van Chad Istvan (nevet). Ő a gitárosunk és a vezetékneve Istvan, ezért mindenki azt hiszi, hogy tud magyarul. Ez a kérdés szerepel a lapodon?

Igen, ott van.

Ez az! Megvan mindkettő (nevet)! Ma ezeket mindhárom interjúban megkérdezték. Úgy látszik vannak tipikus magyar kérdéseink (nevet). Na, de visszatérve a kérdésre. 1997-ben – ami már nagyon régen volt - a Boysetsfire megtalálta az útját. Mi mind baloldali gondolkodásúak vagyunk. Ha egy radikális zenekar vagy, amely radikális politikai témákat feszeget, akkor értelemszerűen keresed a hasonló gondolkodású embereket. Ilyeneket az U.S.A.-ban a Kommunista Pártban találhatsz. Ez viszont eléggé más, mint bármelyik más ország kommunista pártja (nevet). Sokkal visszafogottabb. Elmondom neked, hogy túl sok mindent valószínűleg nem is fognak elérni (nevet). A zenekarból csak Josh és én voltunk a tagjai. Viszont ez is elég rövid ideig tartott. Csatlakoztunk a párthoz, de összesen azt hiszem csak háromszor találkoztunk velük. Rájöttünk, hogy ez nem nekünk való. Rettentően inaktívak voltak, egyáltalán nem volt forradalmi, amit csináltak. Csak ültek és hülyeségekről beszélgettek. Különböző hülye szabályaik is voltak. Ezért fogtuk magunkat és kiléptünk. Persze később ezt a dolgot is felkapták. Viszont az igazat megvallva, mint radikális zenekar, a mondanivalónkkal és a művészetünkkel szeretünk másokkal szórakozni (nevet). Pl. ott van az After The Eulogy artwork-je. Na az elég gondolatébresztő lett. Nagyon sok dolog van, ami felkelti az emberek figyelmét. Pl. ott vannak az élet nagy igazságai. Vagy különböző viccek és hazugságok, amik gondolatébresztőek. De sok embert meg is ijesztenek és rájönnek, hogy milyen hülyék. Mi szeretünk ezzel játszani. A művészetünk és az ötleteink ezt nagyon jól tükrözik. Ha az embereket ez annyira felhúzza, hogy nem tudnak róla velünk normálisan beszélni, akkor túl hülyék ahhoz, hogy megértsék a művészetünket (nevet).

Mit gondolsz arról a fajta kommunizmusról, ami itt volt Magyarországon?

Néhány kivétellel, a kisebb kommunák mindig nagyon jól működtek. Viszont bármely verziója, amely globális aspektust kap, halálra van ítélve. Mindegy, hogy Magyarországról, Oroszországról vagy Afganisztánról van szó. A diktátorok ahelyett, hogy átadnák a hatalmat az embereknek, megtartják maguknak. Ezért nem is támogatom már a kommunizmust. Vannak szocialista nézeteim, vannak konzervatív nézeteim, viszont magamat már nem tartom kommunistának, mert a kommunizmus elbukott. Megtanulhattuk, hogy kisebb méretekben jól működik, nagyobban azonban már nem.

Azt olvastam, hogy együttműködtök egy baloldali szervezettel, a Refuse And Resist-el. El tudnád mondani nekünk, hogy egészen pontosan mivel is foglalkozik ez a szervezet?

Ők igazából nem kommunisták, ők egy anarchista csoport. Nagyon sok dologgal foglalkoznak, mint például szórólapozással és tüntetéseket, felvonulásokat is szerveznek. Könyveket és különböző anarchista irodalmat tartalmazó könyveket árultak a koncertjeinken. Igazából csak ennyiből állt a velük való együttműködésünk.

Régebben sokat szidtad George Bush-t amit teljesen megértek. Mi a véleményed....

Így van...! Ó, bocsánat, egy pillanatra még félbeszakítalak. Mi nem működünk együtt semmiféle politikai csoportosulással. Úgy hiszem, hogy a radikalizmusnak és a világ megváltoztatásának felül kell kerekednie a különböző politikai csoportokon. Ez egy olyan dolog, amit az embereknek maguknak kell megtenniük. Ez egy individuális és nem csoportos dolog. Neked kell megtenned azokat a pozitív dolgokat, amik jobbá teszik a világot. Egy életed van, ezért csinálj mindent úgy, hogy az jó legyen neked, a családodnak, a barátaidnak. Mindenki más le van ejtve (nevet).

Amúgy mi a véleményed az új elnökről, Obamáról? Jól végzi a munkáját?

Őszintén szólva ugyanaz a szarság megy újra meg újra. Engem nem ragadott meg annyira, mint néhány embert az Államokban. Mikor egy demokratát választanak meg az Államokban, akkor mindig a tudomány nyer. Ez mindig jó. Mikor Bush volt az elnök, nagyon sok tudományos fejlesztésben visszalépés történt a vallási nézetei miatt. Attól mindig falra mászom, ha nem engedik meg az embereknek, hogy felfedezzék a lehetőségeiket csak azért, mert a vallásuk azt nem engedi. Szóval tudományos szempontól jó, ha egy demokratát választanak meg, mert ők nyitottak a fejlődésre. Ezt leszámítva ugyanaz a szarság megy, mint a republikánusoknál. Mindent megígérnek, majd szépen elfelejtkeznek az ígéreteikről.

Mit gondolsz a különböző vallásokról? Az eddig elhangzottak és a dalszövegeid alapján úgy érzem, hogy nem nagyon rajongsz értük.

Számomra nem jelentenek semmit. Más tagoknak a zenekarban vannak kialakult vallási nézeteik. Én viszont nem látom értelmét egyiknek sem. Én abban hiszek, hogy egy esélyünk van az életben. Létezünk és ez az, amiben biztosak lehetünk. Ez az, ahogyan az életemet élem. Ezt tudom és abban hiszek, hogy ez az egy életem van, hogy azt tegyek, amit szeretnék. Mindenkinek megadom a tiszteletet és minden erőmmel kiállok a családomért és a barátaimért. Ennyi. Ez az, ahogy élek. Nem hiszem, hogy szükségem lenne bármilyen vallásra vagy kitalált istenre, hogy megmondja, mit tegyek.

Szóval akkor te magadban hiszel.

Abszolút! Teljes szívemből csak magamban.

Ha hiszel magadban, bármit el tudsz érni.

Igen és így nem állítod be magad arra, hogy mindenhez engedélyt kérjél. Nagyon hiszek abban, hogy azt kell tegyem, amit a szívem diktál. Persze csak addig, amíg azzal nem ártok másoknak.

ZÁRÓ KÉRDÉSEK:

Miért oszlott fel a másik zenekarod, a The Casting Out? Nem maradt időd rá a Boysetsfire mellett?

Az a zenekar már végigjárta az útját. Úgy volt, hogy amikor leszerveztük a Boysetsfire koncerteket, akkor akartam néhány Casting Out bulit is szervezni, de a dobosunk Kaliforniába költözött, a gitárosunk pedig Floridába. Elegem lett abból, hogy minden turnén más emberekkel játszottunk együtt (nevet). Ez az én projektem volt, én pedig feladtam (nevet). Senki sem volt eléggé elszánt, én pedig már nem tudtam tovább csinálni egyedül. Voltak más projektjeim is, amiket csinálni akartam. Szóval egyszerűen nem ment a dolog.

Na akkor jöjjön a kedvenc kérdésed! Az egyik gitárosotok keresztneve ugye Istvan, ami egy tipikus magyar név. Kötődik Chad bármilyen szállal Magyarországhoz?

Csak a vezetéknevével (nevet). Csomó hülyeséggel traktálták, mikor először voltunk itt. Mindenki azt kérte, hogy beszéljen magyarul, ő pedig “Bocsi, de fogalmam sincs a magyar nyelvről”. Nagyon csalódottak voltak. Szóval csak a nevével kötődik, túl sokat nem is tud Magyarországról. Nem tud például magyarul vagy ilyesmi.

Üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Ne higgyetek a hype-nak (nevet)!

Köszönjük Horváth Máténak és a Skalar Music Hungary-nek, hogy lehetővé tették az interjú elkészítését!