Keep It Alive

A Kingdom visszatérő vendég Magyarországon. Sokszor játszottak már nálunk és remélhetőleg nem a februári volt az utolsó alkalom. A zenekar énekesével, Davin Jael Bernard-dal a Trafikos koncert előtt beszélgettünk és személyében egy nagyon közvetlen és őszinte embert ismerhettünk meg. Nyíltan beszélt nekünk fiatalkori drogproblémáiról arról, hogy hogyan lett straight edge és még sok minden másról.

ZENÉLÉS:

El tudnád nekünk mesélni, hogy mikor és minek a hatására döntöttél úgy, hogy énekelni akarsz egy hardcore bandában?

Amikor először voltam hardcore koncerten, akkor láttam, ahogy valaki énekel és úgy döntöttem, hogy én is ezt akarom csinálni. Ezek után 15 évesen elkezdtem énekelni hardcore bandákban.

15 évesen?

Igen, az első zenekarom neve xOut Of Stepx volt (nevet). Ez egy straight edge hardcore banda volt. Utána egy vegan metal zenekarban, az Acadia-ban énekeltem 16-tól 18 éves koromig. 17 évesen turnéztam először. Ezek után jött a Kingdom.

Szóval akkor a Kingdom már a harmadik zenekarod.

Igen, a Kingdom a harmadik. De turnéztam még más barátaim zenekaraival is. 22 vagy 23 éves koromban kezdtem el a Kingdom-ot, most pedig 29 vagyok.

Mely zenekarok voltak rád a legnagyobb hatással?

Azt hiszem a One King Down. Ők egy vegan straight edge zenekar voltak a 90-es években. Miattuk lettem vegan. Aztán ott van még a Ten Yard Fight. Miattuk lettem straight edge. Talán még a Boysetsfire... Mondjuk most már nem valami jók.

Én még mindig szeretem őket.

Amikor mostanában hallgattam, el sem hittem, hogy ezt valaha szerettem. Mindig is nagyon szűk látókörű voltam, csak az állati jogokkal és a veganizmussal foglalkoztam. Az emberi problémák sosem érdekeltek. Viszont elkezdtem Boysetsfire-t hallgatni és ők felnyitották a szememet. Rávilágítottak, hogy nem csak az állatokkal kell foglalkozni (nevet).

Mi nagy Boysetsfire rajongók vagyunk. Pár hónapja csináltunk is egy interjút Nathan-nel.

Ó, tényleg?!

Igen, jófej volt nagyon.

Amikor az egyik utolsó koncertjüket játszották Philadelphiában, arra elmentem, viszont a reunion bulijukra már nem mentem (nevet).

A búcsúbuli jó volt, nem?

Őszintén szólva nem. A Power Remains The Same-et és talán még egy régi dalt játszottak összesen. Mindenki azért könyörgött, hogy játsszák az In Hope-ot, de azt mondták, hogy azt többet már nem játsszák. Utána meg csak újabb dalokat játszottak. A hely meg tele volt középsulis arcokkal, akik nyomták a lökdösődős mosh-t. Kiment a fejemből, hogy ilyen nagy zenekar lettek. Én akkor ismertem igazán őket, amikor még nem voltak ennyire híresek.

Szóval akkor te inkább a korai Boysetsfire-t bírod.

Igen (nevet). Amikor a This Crying, This Scraming, My Voice Is Being Born kijött, 14 vagy 15 éves voltam. Egy ideig követtem a munkásságukat, de amikor sikerült nekik az áttörés és a TV-ben kezdték el játszani a számaikat, úgy éreztem, hogy elárulták a hardcore színteret.

Ők még mindig hardcore zenekarnak tartják magukat.

Hagyjál már (nevet).

Ők azt vallják, hogy nem attól vagy hardcore, hogy milyen zenét játszol, hanem attól, amit képviselsz, ahogy az életed éled.

Igen, de ha úgy éled az életed, hogy eladod a zenédet nagy amerikai TV show-knak, akkor az nem tudom mennyire hardcore.

TV show-kban is játszottak?

Igen! Nagy rajongójuk voltam, szóval marha dühös lettem, amikor ezt megláttam (nevet).

Térjünk át kicsit a dalszövegekre. Mi inspirál leginkább, amikor megírsz egy dalszöveget?

Nem is tudom. Ez az adott lemeztől függ. Attól, hogy mi történik velem a mindennapi életemben. Amikor a Rage That Guides-ot írtuk, akkor nagyon elmerültem Emily Dickinson költészetében. Az egész lemez az ő költészetére épül (nevet). Az új lemezen viszont nem akartam annyira költői lenni, a dalszövegek sokkal egyszerűbbek, közvetlenebbek. Emberi tapasztalatokon alapulnak. A családom, a barátaim és saját tapasztalataimon.

Ki amúgy a kedvenc költőd? Emily Dickinson?

Igen. Őszintén szólva nem nagyon szoktam verseket olvasni (nevet).

Mit szóltak a szüleid mikor először hallották a zenéteket?

Sejtették, hogy milyen zenét játszunk. Már harmadik osztályos korom óta heavy metal-t hallgattam. Harmadik osztályban teljesen odavoltam a Guns N' Roses-ért. Harmadik és hatodik osztály között minden vágyam az volt, hogy olyan legyek, mint Slash. Minden áron egy metal zenekarban akartam játszani. Szóval amikor elkezdtem hardcore-t hallgatni, majd hardcore zenekarokban játszani, akkor a szüleim nem voltak meglepődve azon, amit csinálok, nem a semmiből jött az ötlet (nevet). Amúgy tetszik nekik amit csinálunk, büszkék rám. Mondjuk anyám néha megkérdezi, hogy miért nem énekelek szépen, dallamosan (nevet). Apám meg mindig mondja, hogy "Hallgatok olyan zenekarokat, mint amilyen a tiéd és pont olyan agresszív vagy, mint ők! Jól van, ez az én lányom!" (nevet).

Próbáltál már amúgy dallamosan énekelni?

Dehogy (nevet)! Ha egy zenekar valamelyik dalában van egy sor dallamos ének, akkor már nem hallgatom őket. Az egyetlen kivétel a 100 Demons. Ők jók nagyon!

Na őket én is nagyon bírom!

Idefelé az egész úton őket hallgattam.

Mondjuk én csak a Pete-es verziót bírom, a régi énekesük szerintem nem volt valami jó.

Én mindkettőt szeretem (nevet).

A STRAIGTH EDGE ÉS A VEGAN ÉLETMÓD:

Köztudott, hogy ti egy vegan straight edge zenekar vagytok. Mindenki vegan és straight edge is a zenekarban?

Igen, mindenki straight edge és vegan is.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy vegan és straight edge leszel?

15 éves koromban lettem straight edge és 16 évesen vegan. Azért lettem straight edge, mert egy időben nagyon sokat drogoztam. Folyton csak ittam és buliztam. Azt hiszem 12 évesen kezdtem el drogozni. Először speed-et használtam. Speed függő lettem, majd rászoktam az ópiumra. Elég örült dolgokat csináltunk. Amikor 15 éves lettem, akkor pedig elkezdtem inni. Ez az egész körülbelül három évig tartott. Az egésznek az lett a vége, hogy akikről azt hittem, hogy a barátaim, jól összevertek, mert összevesztünk a drogon. Viszont mindig is nagyon szerettem a hardcore-t, azon belül is a straight edge hardcore-t. Sokat hallgattam az ilyen bandákat, de úgy gondoltam, hogy idióták, mert a piálás a legjobb dolog a világon. A Floorpunh-ot nagyon bírtam és még most is szeretem. Emlékszem, hogy ültem a whiskey-mmel a kezemben a szobámban és mondtam magamban, hogy ezek idióták (nevet). Másnap ismét ott ültem a szobámban megverve, monoklival a szemem alatt, az egyik fogamat is kiverték. Néztem magam a tükörben, hogy hogyan tudnám kifesteni magam úgy, hogy ne látszódjon a dolog a suliban. Ten Yard Fight-ot hallgattam és az egyik számban elhangzott a "vegyi mankó" kifejezés és rögtön az jutott eszembe, mikor speed-et használtam. Rájöttem, hogy én is egy mankót használok, rokkanttá teszem magam. Értelmet nyert minden és ennek hatására straight edge lettem és az is vagyok a mai napig.

Egy évvel később pedig sétáltam és elmentem egy tehén mellett. Éppen One King Down-t hallgattam és az volt a dalszöveg, hogy "Azért pusztítunk, hogy kielégüljünk, nem kell ölnünk ahhoz, hogy életben maradjunk". Ránéztem a tehénre és rájöttem, hogy igazuk van. Azért fog meghalni ez a tehén, mert meg akarom enni és nem azért, mert meg kell ennem. Ezt hogy magyarázzam el a tehénnek? Több tehén nem halhat meg miattam. Vegan lettem és az is vagyok a mai napig.

Az utóbbi időben sokat hallottam arról, hogy az U.S.A.-ban sok militáns SXE crew van. El tudnád nekünk pontosan mondani, hogy mik is ezek?

Ilyenek már nem nagyon vannak. Inkább a 90-es évek közepén, végén léteztek. Körülbelül 13-14 éve lehetett ezekről főleg hallani a hírekben. De ma már ez nem jellemző. Viszont most ott van a Courage Crew. Ők az egyik nagy crew. Ők az ország középső részén működnek, messze tőlem, szóval nem nagyon tudom, hogy mit csinálnak. Nem hiszem, hogy militánsak, inkább csak tough guy-ok. Ahogy én tudom, már nincsenek militáns straight edge crew-k.

Elég sokat turnéztok. Nem jelent gondot a turnékon, hogy vegan-ok vagytok? Könnyen tudtok ilyen ételt szerezni?

Nem szokott problémát okozni. Például az előző amerikai turnénkon mindannyian felszedtünk pár kilót, mert olyan sokat ettünk. Európában meg nagyon egyszerű vegan ételt szerezni.

Melyik a kedvenc vegan ételed?

Talán a padlizsán fokhagymás mártással. A tofut is szeretem fokhagymás mártással.

Szóval akkor mindent szeretsz, amihez van fokhagymás mártás.

Igen (nevet). Meg szeretem a tofut bármilyen mártással és rizzsel. Ez a kedvencem. Szinte minden nap ezt szoktam enni.

ZÁRÓ KÉRDÉSEK:

Támogattok egy Transitions nevű szervezetet. Tudnál nekünk beszélni erről a szervezetről?

Ez egy utógondozó klinika Kambodzsában. Azokon a lányokon segítenek, akiket sikerült kimenekíteni a szex-kereskedelem hálójából. Kambodzsában működik a legnagyobb szex-kereskedelmi hálózat a világon. Azokkal foglalkozik ez a szervezet, akiket sikerült kimenekíteni. Trauma terápiát alkalmaznak, különböző foglalkozásokat lehet náluk tanulni, életvezetési tanácsadást is tartanak. A lányok többsége sokszor csak 10-11 éves, ezért nem tudnak főzni, nem tudják hogyan éljék az életüket. Megmutatják nekik, hogy hogyan éljenek önállóan, ezért különböző szakmákat tanítanak nekik. Erre azért van szükség, mert sokan visszakerülnek a szex-kereskedelembe. Azt mondják nekik, hogy "Jöhetsz dolgozni a kávézómba, van szabad állás!", majd bezárják őket egy szobába és kezdődik minden elölről. Kambodzsában ennek a szervezetnek vannak a legjobb sikerességi mutatói. A náluk kezelt lányok 80%-a nem kerül vissza a szex-kereskedelembe. Különböző orvosi kezeléseket is kapnak a lányok, mint például HIV kezelést. Aztán tanulnak jógát, különböző művészeteket is.

Az egészet egy amerikai család kezdte. Láttak egy filmet az emberkereskedelemről a TV-ben és ennek hatására eladták mindenüket, elutaztak Kambodzsába és megnyitották ezt a helyet. Nincsen semmilyen vallási kötődésük, ami szerintem jó, mert sok keresztény szervezetnél csak azért jótékonykodnak, mert "Isten azt mondta nekik". Amúgy 9 ezer dollárba kerül egy lány kezelése, szóval ennyit próbálunk összegyűjteni. Másfél hét alatt 500-at sikerült összeszednünk.

Amúgy az Egyesült Államokban is komoly probléma a szex-kereskedelem?

Igen, az U.S.A.-ban is. Mondjuk szerintem a világ minden részén az. Van egy könyv, a Disposable People, amit Kevin Bales írt. Neki van egy szervezete, a Free The Slaves. A könyvében írja, hogy jelenleg 27 millió ember van a Földön, aki rabszolgaságban él. A többségük Kelet-Európában, Kambodzsában és Thaiföldön. Valamivel kevesebben vannak Amerikában, körülbelül 300 ezren. Talán egy éve hallottam, hogy tőlünk nem messze Philly-ben volt egy rajtaütés, ahol a rendőrök 13 ukránt találtak. 12 férfit és egy nőt, akiket már tíz éve tartottak rabszolgaságban. Arra kényszerítették őket, hogy épületeket takarítsanak. Szerencsére kiszabadították őket.

Idén ősszel életemben először fősulira fogok járni. Eddig nem engedhettem meg magamnak. Mondjuk nem is volt túlzottan fontos számomra, mert csak turnézni akartam a zenekarommal. Viszont miután beszéltem pár emberrel a Transitions-től, rájöttem, hogy fősulira kell járnom és valamilyen emberkereskedelem-ellenes non-profit szervezetnél kell dolgoznom.

Mit fogsz hallgatni a fősulin?

Nemzetközi tanulmányokat vagy kommunikációt. Szeptemberben fog indulni elvileg.

Az U.S.A.-ban nagyon sokba kerülnek a fősulik, nem?

De, körülbelül évi 30-40 ezer dollárba.

Az nagyon sok.

Igen. Jelenleg pedig semmi pénz nincs a bankszámlámon. Sőt, inkább negatívban vagyok (nevet)!

Ahogy már azt említetted, csináltatok egy jótékonysági lemezt, aminek a bevételeiből a Transitions-t támogatjátok. Hogy jött a jótékonysági lemez ötlete?

Tudtuk, hogy valamit tenni akarunk az emberkereskedelem ellen. Miután elolvastam a Disposable People-t, beszéltem róla Dave-nek. Gondolkoztunk rajta, hogy a saját pénzünket ajánljuk fel, viszont az nem nagyon volt egyikőnknek sem. Aztán rájöttünk, hogy mi ugye egy zenekar tagjai vagyunk, miért is nem csinálunk egy jótékonysági lemezt, aminek a bevételeiből támogatni tudjuk őket? Amikor majd hazamegyünk, csinálunk jótékonysági pólókat is, amikből remélhetőleg még több pénzt tudunk összegyűjteni.

Üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Ööö (nevet)... Nem tudom mit mondjak... Szeretem Budapestet (nevet)!

Köszönjük a No Regret Crew-nak, hogy lehetővé tették az interjú elkészítését!

                                                                 Belovics Balázs és Bokis Balázs