Keep It Alive

Szerintem nem esek túlzásba ha azt mondom, hogy a Touché Amoré az utóbbi években végbement "screamo feltámadás" legmeghatározóbb zenekara. Két éve még a régi Szabad az Á-ban adtak egy épp hogy csak teltházas koncertet, idén viszont már a Rise Against-tel és az Architects-el közös stadionturné keretében tértek vissza hozzánk harmadik alkalommal. Jeremy Bolm-mal, a Touché Amoré énekesével a zenekar PeCsás koncertje után beszélgettünk többek között a hirtelen jött hírnévről, a folyamatos turnézásról és a Wave-ről. Hogy mi az a Wave? Azt az interjúból megtudhatjátok!

Ma játszottatok harmadik alkalommal Magyarországon. Élvezted az eddigi magyarországi koncertjeiteket?

Igen! A mai volt a harmadik alkalom, hogy itt játszottunk és eddig minden koncert teljesen őrült volt. Budapesten mindig hihetetlenül lelkes a közönség.

Milyen eddig a jelenlegi turné?

Nagyon jó! Mondjuk más, mint amihez hozzá vagyunk szokva. A kis klubkoncertekhez vagyunk hozzászokva, ahol nincsen kordon meg hasonlók. Viszont izgalmas kihívás elé állít minket, hogy most valami mást kell csinálnunk. Most derül ki, hogy megtudjuk e ezt oldani, mint zenekar. Nagy ajándék számunkra ez a turné, mert segít nekünk fejlődni. Sokkal feszesebben kell játszanunk, nem számíthatunk mindig a közönség segítségére.

Szóval akkor elég furcsa, hogy ilyen nagy helyeken játszotok.

Igen, eléggé a komfortzónánkon kívül esik a dolog.

Inkább a kis klubkoncerteket preferálod.

Igen, teljes mértékben.

Melyik a legjobb és a legrosszabb része a folyamatos turnézásnak?

A legjobb az, hogy olyan helyekre juthatsz el, amelyekről azt hitted korábban, hogy sohasem fogod látni őket. Új ételeket enni, lemezboltokba járni, új barátságokat kötni. A legrosszabb pedig az, hogy mindig fáradt vagy és éhes (nevet).

Egy-két év leforgása alatt underground zenekarból egy nagyon ismert zenekar lettetek. Ez nem ijeszt meg téged?

Erre igazából nem is gondolunk. Mi csak öt srác vagyunk, akik együtt zenélnek. Ha egyre több ember szeret minket az izgalmas, de mi igazából nem hagyjuk, hogy ez befolyásoljon minket. Ha hagynánk, akkor az csak tönkretenne minket. Ez egy olyan dolog, amire nem nagyon szoktam gondolni.

Szóval akkor teszed a dolgod, ahogy eddig is, nem törődsz ilyesmivel.

Igen, csinálom a dolgom, zenélek és kedves emberekkel beszélgetek (nevet).

Szerinted mi az oka a screamo/post hardcore stílusok utóbbi pár évben végbement feltámadásának?

Őszintén szólva nem tudom. Talán az, hogy a zenei stílusok többsége eléggé önismétlő lett. Ha a zenekarok többsége sokáig ugyanazt csinálja, akkor az lehetőséget ad az újabb zenekaroknak, hogy valami újat, valami mást csináljanak. 2001-2002 környékén ugyanez történt, amikor jöttek az olyan zenekarok, mint a Glassjaw, a Thursday vagy a Thrice. Nem ugyanazt csinálták, mint a többi zenekar és ez egy teljesen új dolgot indított el. Nem mondom, hogy most mi miattunk van ez az egész, mert sok másik zenekar is ezen az irányvonalon halad, például a Balance And Composure, a Title Fight, a Pianos Become The Teeth. Milliónyi zenekar csinálja most ezt és mind nagyon jók. Izgalmas számomra hátradőlni és nézni, hogy mi történik. A zene eléggé unalmas és semmitmondó lett az utóbbi pár évben. Senki sem csinált valami izgalmasat vagy őszintét. Az utóbbi két évben viszont nagyon sok érdekes új zenekar alakult. Szükség volt már erre.

Tudnál nekünk mondani olyan új post hardcore/screamo zenekarokat, akikre érdemes odafigyelni?

Olyan zenekarokat tudok mondani, akiket nagyon szeretek. Az egyik egy új Deathwish igazolás, a Birds In Row. Ők párizsiak.

Velük valamikor a közeljövőben turnézni is fogtok, nem?

Igen, körülbelül egy hónap múlva fogunk velük turnézni. Velük, a Defeater-rel meg a Code Orange Kids-el. A Birds In Row-ra a net-en találtam rá. Annyira megszerettem őket, hogy elküldtem a zenéjüket Tre-nek (Tre McCarthy Jacob Bannon mellet a Deathwish Inc. másik alapítója) a Deathwish-ből és mondtam neki, hogy le kell szerződtetnie őket. Viszont a rohadék nem szólt nekem, hogy leszerződtette őket. A Birds In Row-s srácok meg egyik nap rám írtak, hogy leszerződtek a Deathwish-hez. Én meg mondtam, hogy "Óóó... igen..? Na... az jó!" (nevet). Ez a zenekar hihetetlenül izgalmas szerintem. A Cottbus című EP-jük az utóbbi évek egyik legjobb lemeze szerintem. Nagyon várom már az új lemezüket, szerintem az idei év legjobb lemeze lesz.

Illetve kicsit promotálnám magamat is egy kicsit. Indítottam egy kiadót és az első zenekar akiket leigazoltam a Single Mothers. Ők most az új kedvenceim. Ők egy olyan új zenekar, akikről még sosem hallottam. Játszottunk velük Kanadában, ők voltak a helyi zenekar. Ők a legjobb zenekar, akiket valaha láttam élőben. Egy 7"-üket fogom kiadni és nagyon jók. Tényleg nagyon, nagyon, nagyon jók (nevet)!

Tagjai vagytok a The Wave (A Hullám) nevű mozgalomnak. El tudnátok mondani, hogy mi is ez pontosan? Úgy hallottam, hogy ez csak valami vicc.

Igen, a Wave csak egy vicc. A Wave a baráti társaságunk neve, semmi köze a zenéhez. Kezdetben mi, a Pianos, a Make Do And Mend, a Defeater és a La Dispute voltunk benne. Ugyanabban az időben lettünk barátok, ugyanazokban a dolgokban hiszünk és nagyon jól kijövünk egymással. Nem akartuk, hogy úgy tűnjön, hogy elkülönítjük magunkat másoktól, jobbnak hisszük magunkat másoknál. Igazából nagyon sok zenekar tartozik már bele, mint például a Balance And Composure, a Title Fight vagy a Hostage Calm. Ezek a zenekarok mind ugyanabba a baráti társaságba tartoznak. Nem különbözünk másoktól, ez csak a baráti társaságunk neve. Viszont a sajtó rákapott a dologra és mondogatták, hogy "Ti vagytok a Wave!'. Mi persze mondtuk, hogy "Nem, nem, nem! Ez csak a baráti társaságunk neve, nem egy új zenei stílus!" (nevet).

Magyarán akkor a Wave olyan, mint egy crew?

Ez a mi gang-ünk (nevet)! Amúgy nem jó egy hardcore interjúban crew-król, meg gang-ekről beszélni, mert azt hiszik, hogy mi valami kemény legények vagyunk. Mi vagyunk a legártalmatlanabb, legsoványabb, leggyengébb gang (nevet).

Szóval akkor nem egy tough guy crew vagytok.

De, én nagyon kemény vagyok (nevet)! Még életemben nem verekedtem...

Sokszor voltak problémáid a hangoddal. Még mindig vannak ilyen gondjaid?

Az első pár turnén eléggé kikészítettem a hangomat.

Igen, emlékszem, hogy amikor először játszottatok itt, akkor is problémáid voltak a hangoddal.

Igen, pontosan! Viszont azóta megtanultam vigyázni a hangomra, okosabb lettem. Sok jó tanácsot kaptam azoktól a zenekaroktól, akikkel együtt turnéztunk. Thomas a Strike Anywhere-ből sok jó tanáccsal látott el, Geoff Rickly a Thursday-ből is sok jó tanácsot adott. Dolgozom a dolgon, az eddigi turnén nem is ment még el a hangom.

Mik a tervek a közeljövőben a zenekarral?

Angliába megyünk majd turnézni a Pianos-zal, onnan pedig Kanadába a Cancer Bats-szel, majd az U.S.A.-ba a Defeater-rel. Pár fesztiválon is játszani fogunk. Viszont új lemezt idén nem fogunk kiadni, majd valószínűleg csak jövőre.

Üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Köszönöm, hogy támogattok minket! Amikor majd visszajövünk, egy kisebb helyen akarunk játszani, hogy megint bensőséges hangulat legyen. Nagyon örülünk, hogy ilyen messze az otthonunktól is foglalkozik velünk valaki, az is nagyon sokat jelent számunkra, hogy csináltok velünk egy interjút. Köszönjük!

Köszönjük Bali Dávidnak és a Skalar Music Hungary csapatának az interjú elkészítéséhez nyújtott segítséget!

                                                                 Belovics Balázs és Bokis Balázs