Keep It Alive

Jelen interjú egy sorozat első része, melynek keretében magyar koncertszervezőkkel beszélgetünk. Elsőként a No Regret Productions tagjait kaptuk mikrofonvégre, akik a tradicionálisabb hardcore bandákat hozzák el nekünk hónapról-hónapra. A srácokkal még februárban, a Kingdom Trafikos bulija előtt beszélgettünk.

Először is, mióta szerveztek koncerteket?

Miki: Mikor volt az első buli?

Balázs: Nyár elején, a Lasting Traces.

Tibi: Ja, 2011 nyár eleje óta.

Hogy jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzatok?

Balázs: Úgy volt, hogy néztem, hogy a Lasting Traces-nél van egy magyar állomás és nem tudtam, hogy ki szervezte. Kiderült, hogy a Mikike és akkor ráírtam, hogy én flyer-ekben meg ilyenekben segítek, hogyha gondolja.

Miki: Úgy történt igazából, hogy a Lighthouse adta meg az e-mail címemet a Lasting Traces-nek, hogy tudunk e nekik segíteni ebben és így.

Kik jelenleg a No Regret Productions tagjai?

Tibi: A No Regret Productions tagjai Miki, Balázs, Laci, meg én.

Kinek mi a feladata a csapatban?

Miki: Mindenkinek minden, ami hasznos.

Tibi: Általában Miki, Balázs, Laci, meg én is kapunk e-maileket és szervezzük le a koncerteket.

Balázs általában csinál flyer-eket, Miki és én szoktuk a helyeket intézni.

Miki: Mi vagyunk a marketing.

Tibi: Én főzök, kajákat szoktam hozni, meg hát igazából közös az egész.

Miki: Elvileg minden közös döntés alapján van, bár mostanában Facebook beszélgetések alapján döntünk.

Hogy jött a No Regret név?

Miki: Fúúú, Balázzsal gondolkoztunk pár hónapon keresztül.

Balázs: A kedvenc ukrán bandámnak volt egy ilyen számcíme, aztán arról jutott eszembe.

Miki: Nekem meg egy Ghost Inside szövegből.

Kezdetben segített nektek valaki, akinek volt bármilyen tapasztalata koncertszervezésben vagy mindent magatoktól intéztek már az elejétől kezdve?

Miki: Hát először is saját magunk, de azóta, aki sokat segített nekünk és lesz is közös bulink, az a Tukker Booking féle csapat. Karsay Máté és Balogh Dani.

Melyik volt eddig a legsikeresebb bulitok?

Tibi: A mai lesz az (nevet)!

Balázs: Eddig a Critical Point.

Melyik volt eddig legveszteségesebb?

Balázs: Olyan nem volt, mindig nullára kijöttünk.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a zenekaroktól és a közönségtől?

Tibi: A zenekarokból én beszéltem egy-két emberrel és mondták, hogy szívesen visszajönnének és tovább is adják, hogy jó volt itt a buli. Meg ha elmennek várost nézni, már maga a város miatt is visszajönnek. A Broken Teeth például most fog visszajönni. Mondták, hogy már alig várják, hogy megint nálunk játszhassanak. Szóval elég pozitív visszajelzéseket kaptunk eddig!

És a közönségtől?

Miki: Mondták már egy páran, hogy örülnek, hogy van a No Regret.

Tibi: a Critical Point után mondták sokan, hogy nagyon jó volt.

Laci: a Critical Point-nál az volt a lényeg, hogy lejöttek idősebb arcok is, akik esetleg tényleg hiányolták a straight edge bulikat, mert ez valamilyen szinten ízig vérig youth crew straight edge buli volt. Egy kicsit úgy érezték, hogy visszajött az a feeling, amit 2002-2003 körül éreztek a színtéren.

Manapság mennyire éri meg itthon koncerteket szervezni?

Egyöntetű válasz: Semennyire!

Miki: Az a baj igazából, hogy az emberek nem járnak már ilyen koncertekre, mint pár éve. Bizonyos szintű hype volt a dolog körül. Mindegy, hogy milyen zenekar játszott, lementek az emberek, mert volt egy hangulata.

Laci: Még annyit tennék hozzá, hogy ha anyagilag nézzük, abszolút nem éri meg. Ha profitorientált szempontból néznénk, akkor nem éri meg koncertet szervezni, de az élmény – ezt szerintem mindenki nevében mondhatom – felejthetetlen. Más országokból, más kultúrából megismerünk embereket, kapcsolatokat építünk, gyakorolhatjuk a nyelvet, jó bulikat tarthatunk. Ez hatalmas élmény!

Tibi: Csak ezért csináljuk. Igazából más miatt nem lehet, meg nem is érdemes.

Hogy látjátok, milyen az itthoni színtér helyzete?

Miki: Van pár ember, aki járkál koncertekre, azok ismerik már egymást elég rég óta. Vannak új arcok meg régiek is, de itthon ez már annyira nem megy.

Balázs: Én igazából azt nem értem, hogy volt Your Demise, amire több százan ott ugráltak, meg ilyenek. Az is ugyanúgy hardcore, persze fel van hype-olva. Meg a Ghost Inside-on is sold out volt a Dürer, vagy a Touché Amoré-n is. Miért van az, hogy kb. ugyanolyan bandákra meg semmi? Ott volt az Expire. Azon mennyien voltak? Kb. 40-50-en?

Miki: Az a baj, hogy az embereknek a lexikális tudása itthon nem túl nagy. Valamiért nem is érdekli őket itthon ez az egész, a zene, meg a kultúra, ami körülötte van és nem is néznek utána. Pedig ott van előttük az internet, bármit le lehet tölteni. Amit eléjük raknak és már csak a névről tudják, hogy ez bizonyos szinten nagy, arra rápörögnek, meg elmennek rá. De most így eléjük raksz egy olyan bulit, mint a mai, a legtöbb ember meg se hallgatja.

Laci: Meg én például nem szeretem azt az érvet, mikor valaki azt mondja, hogy nincsen pénze a bulira. Legtöbben ugyanennyi pénzt elvernek más helyeken, szóval ez nem kifogás.

Miki: Egy hónapban mindenki meg tud magának engedni két-három koncertet, főleg így 1000-1500 forintos belépő mellett. Ennyi szerintem egyáltalán nem megterhelő.

Ha bármelyik jelenleg aktív hardcore zenekart leszervezhetnétek, melyik lenne az?

Miki: Most amit nagyon akartam, az a Rise And Fall lett volna, de sajnos nekik most nem jó.

Balázs: Jó kis Minority Unit vagy Soul Search király lenne.

Laci: Inkább Rival Mob.

Tibi: Ausztráliából a Distant Wreck-et. Lehet, hogy majd lesz Európa-turnéjuk.

Miki: Én a Slayer-t szeretném elhozni ide, a Trafikba.

A mai koncert után lesz egy hip-hop party. Tervezitek esetleg ezt állandósítani?

Miki: Igen.

Balázs: Elvileg a With Open Arms-os buli után is lesz valami.

Miki: Idővel tervezünk majd ilyeneket, hogy Dopeman feat. Balázs (nevet).

Laci: Ha többen jönnek a hip-hop bulira, akkor majd váltunk.

Balázs: Legközelebb Ogli G lesz a sztárvendégünk.

Laci: Szóval igen, lesz még egy-két hip-hop buli.

A közeljövőben kiket fogtok elhozni nekünk?

Miki: A Slayer-t (nevet)!

Tibi: Május 30-án Broken Teeth, Survival, Demonwomb.

                                             Bokis Balázs, Belovics Balázs és Gyenge Béla